Ugrás a tartalomhoz

A brit parlament megnyitása

A királynőt szállító Ausztrál állami hintó

Papíron a brit uralkodónak ma is jelentős hatalma van. A brit rendszerben az ország szuverenitásának nem a „nép” a letéteményese, hanem „a királynő a parlamentben”.

A „királynő a parlamentben” (Queen in Parliament) a brit hagyomány egyik legszemléletesebb példája, amikor a brit parlament éves, októberben vagy novemberben sorra kerülő „állami megnyitóján” a királynő személyesen megnyitja az ülésszakot, és mindkét ház előtt elmondja a „királynői beszédet”. A parlamentnek az uralkodó általi megnyitásának története a középkori Londonig nyúlik vissza.

Az ünnepség előtt a Yeomen of the Guard, azaz a beefeaterek (akik az uralkodó testőrei 1485 óta) feladata, hogy a Parlament épületének pincéjét átvizsgálják, mielőtt a királynő megérkezik. E szokás eredete valószínűleg 1605-re nyúlik vissza, amikor Guy Fawkes megpróbálta felrobbantani a Parlamentet.

A koronát és a királyi kardot a lord kamarás hivatalának számvevője (Comptroller of the Lord Chamberlain's Office) és segítője a Towerből, a Jewel House-ból a Buckingham-palotába viszi, majd Alexandra királynő hintaján a Lordok Házába szállítják lovas díszkísérettel (Regalia Escort of The Household Cavalry).

A királynő és férje, az edinburgh-i herceg az ír állami hintón szintén díszes lovastestőrök (Sovereign's Escort of The Household Cavalry) kíséretében 11.00 órakor hajtat a mintegy másfél mérföldnyire lévő parlamenthez, végighaladva a Mall sugárút híres vörös aszfaltján, és a Whitehallon, a kormányzati negyed főutcáján.

A Parlament épületénél, az Uralkodói Kapunál Marshal Grófja és a Lordkancellár, azaz a felsőház elnöke fogadja.

Szigorú rend határozza meg, hogy a királyi testőrség legkülönfélébb testületei közül ki, hol teljesít szolgálatot, az épület melyik részében felelnek a királynő biztonságáért. (Pl. a beefeaterek védik a királynőt a Royal Gallery-ben.)

A királynő nem mehet a parlamenten belül akárhová, csak a Lordok Házába, ahová a Black Roddal, azaz a Lordok Háza ceremóniamesterével hívatja át az alsóház közrendi képviselőit. A Black Rod, aki általában a brit hadsereg kiérdemesült obsitosa, arról a fekete pálcáról (black rod) kapta a nevét, amellyel az Alsóház üléstermének kétszárnyú ajtaját erőteljesen és háromszor megkopogtatja. A választott törvényhozók ugyanis – abban a pillanatban, ahogy az uralkodó képviseletében közeledő Black Rodot meglátják – becsapják orra előtt az ajtót, ezzel is jelezve függetlenségüket az udvartól. A kopogtatásra azonban ismét ajtót nyitnak, beengedik a díszes ruhába öltözött Black Rodot, aki – miután a kormánypárti, majd az ellenzéki padsorokat főhajtással üdvözölte – a Speakerrel, vagyis a házelnökkel közli: „Őfelsége elrendeli, hogy e tiszteletre méltó ház tagjai tüstént járuljanak színe elé a főrendi házban”. Átmenni ezután sem kötelező. (Pl. Dennis Skinner, a Munkáspárt balszárnyának veteránja a nyolcvanas években, ellenzéki képviselőként, Neil Kinnock későbbi pártvezérrel együtt nem is ment át, így tüntetve az ellen, hogy az akkori konzervatív kormány nem volt hajlandó a Lordok Házának feloszlatására.) A képviselők azonban – élükön Őfelsége kormányának miniszterelnökével és Őfelsége lojális ellenzékének vezérével – általában átvonulnak a Lordok Házába, bár hangsúlyozottan minden sietség nélkül, cseverészve-nevetgélve, ismét jelezve, hogy az alsóház választott képviselői mennyire függetlennek tartják magukat az udvartól, és csak azért tesznek eleget az uralkodó felszólításának, mert éppen nincs egyéb dolguk.

A felsőházban, már a trónon ülve, fején a díszes koronával, a vörösbe öltözött lordok gyűrűjében, Fülöp herceggel az oldalán várja őket a királynő, akinek kezébe a lordkancellár adja - fél térdre ereszkedve - a kormány által előre megírt szöveget, azaz a királynői beszédet (Queen's Speech). (Az idők változását jelzi, hogy a lordkancellárnak már nem kell háttal, a királynővel szembefordulva visszaegyensúlyoznia a trónemelvény három lépcsőjén, hanem az uralkodónak hátat fordítva, biztonsággal térhet vissza székéhez.) A királynői beszédben a királynő ismerteti a brit kormány politikai, valamint törvénykezési programját a következő parlamenti ülésszakra. Minden parlamenti ülésszak „királynői beszéddel” kezdődik, és a két ház nem kezdheti meg nyilvános munkáját, amíg ez a beszéd el nem hangzik.

A királynő és férje dél körül visszatérnek a Buckingham-palotába, ahol a lord kamarás és helyettese fogadja őket.

A parlament üléseinek megnyitásán kívül a királynőnek csupán korlátozott jogköre maradt meg. Ebben a legfontosabb, hogy ő jelöli ki a miniszterelnököt, és az ő hozzájárulása kell a parlament feloszlatásához. A miniszterelnök rendszerint annak a pártnak a vezetője, mely többséggel rendelkezik a parlamentben, de elképzelhető olyan kivételes helyzet, melyben a királynőnek személyes döntést kellene hoznia, hogy az ország kormányzása zökkenőmentesen folytatódjon. A parlament által elfogadott törvényekhez szintén a királynő aláírása kell, hogy azok hatályba léphessenek. 1707 óta brit uralkodó nem élt vétójogával.