Ugrás a tartalomhoz

Hampton Court története

1236-ban a Hampton Court Palace helyén még csupán a jeruzsálemi Szt. János máltai lovagok majorsága állt. A lovagok később a környező birtokokat bérbe adták. Az első ismert bérlője e területnek 1494-ből Giles Daubeney, VII. Henrik lordkancellárja volt, akinek szüksége volt egy London-közeli házra. A király és felesége gyakran meglátogatták őt csendes rezidenciáján.

1514 igen fontos dátum volt Hampton Court életében. Ekkor szerezte meg a máltai lovagoktól 99 éves bérletre a területet Thomas Wolsey, York-i érsek, későbbi bíboros, aki ekkoriban VIII. Henrik közeli jó barátja volt. Wolsey az épületből ragyogó püspöki palotát varázsolt. Volt itt impozáns kétszintes kápolna, 40 vendég 2-2 szobás elhelyezésére alkalmas szárny, óriási külső udvar (Base Court), és természetesen gondoskodott királyának és családjának, Aragóniai Katalinnak és Mária lányának méltó elhelyezéséről is.

Wolsey és a király kapcsolata később megromlott, mivel a bíboros nem volt hajlandó a pápánál közbenjárni VIII. Henrik Aragóniai Katalinnal kötött házasságának érvénytelenítése érdekében. A „küzdelemből” a király jutott ki győztesen: elvált, elvehette feleségül Boleyn Annát, Worsey pedig örökre kegyvesztett lett, elveszítette Hampton Court-ot is.

Ennek ellenére 1540-re a palota Európa egyik legpompásabb királyi palotája lett, ahol tenisz és bowling pályák, vadászpark, több mint 3000 négyzetméteres konyha, kápolna, gyönyörű ebédlő (Great Hall) és rengeteg kényelmes vendégszoba állt rendelkezésre. A palotában folyóvíz volt, melyet a három mérföldnyire fekvő, kingston-i Coombe hegyről vezették ide csővezetéken. A feljegyzések szerint 1546. augusztusában VIII. Henrik udvartartásának 1300 tagját, valamint a francia nagykövetet és kétszáz fős kíséretét vendégelte itt meg hat napon keresztül. Henrik valamennyi felesége végzett a palotán átalakítást, amelyet így VIII. Henrik idejében legalább féltucatszor átépítettek...

Henrik utódjaira pompás palotákat és házakat hagyott szerte Angliában, így azoknak csupán élvezniük kellett e gazdagságot. Edward fiát a Hampton Court Palotában keresztelték meg 1537-ben, Mária 1554-ben itt töltötte mézesheteit, I. Erzsébet (1558-1603) pedig többnyire itt fogadta a külföldi delegációkat.

I. Jakab (1603-1625) idejében a palota funkciója némileg megváltozott, mivel Jakab inkább az élvezetek – bálok, lakomák – helyszínéül használta. 1603-1604 karácsonyán és szilveszterén a palota nagy termében játszott William Shakespeare társulata, a „King's Men” I. Jakab örömére.

Jakab fia, I. Károly (1625-1649) uralkodása idején új teniszpálya épült, a kert szökőkútjainak működtetéséhez 11 mérföldről idevezettette a vizet, de bővítette a királyi festmény-gyűjteményt is. 1630-ban került a palotába az elszegényedett Gonzaga családtól megvásárolt és még ma is a palotában látható Mantegna kép, melynek címe Caesar győzelmei. A polgárháború idején, 1647-ben a király ebben a palotában börtönözték be három hónapra.

A köztársaság és a protektorátus évei (1649-1660) alatt, a puritanizmus jegyében szerte Angliában pusztultak az értékek. Hampton Court és több kincse (így az előbb említett Mantegna kép) azonban megmenekült, mivel Oliver Cromwell saját használatára és élvezetére használta a palotát. Szívesen töltötte itt a hétvégéket, dolgozott, vadászott, zenét hallgatott. Lánya, Mária esküvőjét is itt, a királyi kápolnában (Chapel Royal) tartották.

A restauráció idején trónra kerülő II. Károly (1660-1685) ugyan jobban kedvelte a Windsor-i palotát, de szeretőinek egyike, Barbara Villiers, Castlemaine grófnője és törvénytelen gyermekük itt élt.

Hampton Court következő fénykorát III. Vilmos (1689-1702) és II. Mária (1689- 1694) uralkodása alatt élte. Ahogy a Kensingtoni Palota esetében, itt is Sir Christopher Wren-t bízta meg a királyi pár, hogy átépítse a palotát. Wren legszívesebben lerombolta volna az egész Tudor-kori palotát, de szerencsére sem elég pénz, sem elég idő nem volt grandiózus tervei megvalósítására. Az átépítés munkái 1689. májusában kezdődtek. Mivel a király gyors eredményekre vágyott, a túlzottan is siettetett munka és a rossz minőségű habarcs miatt a déli szárny nagy része összeomlott két munkás halálát okozva és tizenegyet megsebesítve. A következő években mintegy 113.000 fontot költöttek az építkezésre. Amikor II. Mária 1694-ben meghalt, a munkák félbeszakadtak. Új lendületet csupán akkor kapott az építkezés, amikor 1698-ban leégett a londoni Whitehall-palota. A Hampton Court-i királyi lakosztály munkáinak befejezésére ugyanakkor már nem Wren, hanem az árban aláígérő, William Talman kapott megbízást.

Wren és Talman teljesen átalakították Hampton Court keleti és déli oldalát, a Tudor tornyokat és kéményeket nagystílű és elegáns barokk külső váltotta fel. Grinling Gibbons elegáns kandallóit, Antonio Verrio mennyezeti képeit ma is megcsodálhatjuk. A kertet szintén felásták, átszerkesztették.

A sors iróniája, hogy III. Vilmos, aki a palota jelenlegi arculatának kialakításáért a legtöbbet tette, már nem élvezhette a palotát. 1702-ben itt, Hampton Courtban lovasbaleset érte, melynek szövődményébe néhány nap múlva, a Kensingtoni Palotában meghalt.

Anna királynő (1702-1714) ugyan jobban kedvelte Hampton Court-nál Windsort és Kensingtont, de - kora és egyre romló egészsége ellenére - gyakran vadászott itt. A félbe hagyott királynői lakosztályok befejezését sürgette, melyet hitvesének, György hercegnek szánt, de amikor György 1708-ban meghalt a munkák ismét félbeszakadtak. Ennek ellenére ekkor készült el a királynői fogadószoba (Queen's Drawing Room) tengeri jelenetet ábrázoló festménye, ahol a félmeztelen hitves alakja is feltűnik...

Anna királynő halála a Stuart dinasztia végét is jelentette. A Hanoveri dinasztiából származó I. György (1714-1727) szégyenlős ember volt, nem szerette a ceremóniákat. Nem beszélt angolul és ideje nagy részét Hanoverben igyekezett tölteni, feleségét pedig sosem hozta el Angliába. Fia, a walesi herceg és felesége (a későbbi II. György és Caroline királyné) azonban nagyon is kedvelte Hampton Court-ot. Sir John Vanbrugh-ot bízták meg a királynői lakosztály (Queen's Apartments) befejezésével. Vanbrugh e munka során beteljesítette a néha Vilmos, Mária és Sir Christopher Wren minden álmát. A bútorokat John Gumley és James Moore készítették, és új királyi ágy került a Sir James Thornhill festette mennyezet alá. A herceg közkedveltsége és a király gyakori távollétei először rivalizáláshoz, majd nyílt szakításhoz vezetett apa és fia között. A herceget 1717-ben egy veszekedést követően kitiltották a királyi palotából. I.György ezt követően ugyan próbálta rendezni viszonyát a trónörökössel, és ennek érdekében 1718-ban rövid ideig teljes udvartartást is vezetett Hampton Court-ban bálokkal, fogadásokkal, de végül kapcsolatuk végérvényesen megromlott. A király végleg elvesztette érdeklődését a palota iránt. A hivatalos királyi rezidencia a londoni St. James Palace, míg a magánrezidencia a Windsori Kastély lett. Hampton Court-ot alig használták I. György haláláig.

A walesi herceg és felesége királyi párként tért vissza Hampton Court-ba. II. György uralkodása alatt ismét teljes pompájában ragyogott a királyi és királynői lakosztály (King's and Queen's Apartments). Elkészült a William Kent által tervezett királynői lépcsőház is. Caroline királyné a Mantegna festménnyel takarta el a királynői fogadószoba pikáns képeit. 1732-ben elkészült másodszülött fiuknak, Cumberland hercegének lakosztálya, amelyet szintén William Kent készített 3.454 fontos költségvetéssel, és amely ma a Cumberland Suite nevet viseli.

II. György halála után már sosem lakott királyi család a palotában. III. György (1760-1820) uralkodása alatt a palotát kisebb-nagyobb részekre darabolták és ún. „hála-és-szívesség” lakások labirintusa került itt kialakításra. Ez azt jelentette, hogy a királynak nagy szolgálatot tevő emberek és háznépük költözhetett be egy-egy lakosztályba. Ezek átlagos nagysága 12-13 helyiség volt, de a legkisebb csupán 4 szobából, a legnagyobb pedig csaknem 40 helyiségből állt. A következő két évszázadban a legkülönbféle lakói voltak a palotának. Pl. Lady Baden-Powell, a cserkész mozgalom megalapítójának özvegye a VIII. Henrik konyhájából kialakított lakásban élt. De itt lakott a híres fizikus, Prof. Michael Faraday (1791-1867) is.

1838-ban a fiatal Viktória királynő (1837-1901) megnyitotta a palotát az érdeklődő nagyközönség előtt. Eddig csupán a társadalmi ranglétrán magasabb helyet elfoglalók tehettek egy gyors látogatást, némi – a háziúrnak fizetett – díj ellenében a palotában. Ezt követően azonban az alsóbb néposztályok előtt is nyitva állt a palota kapuja. Ennek ugyanakkor az is következménye lett, hogy több helyen letépték a tapétákat, sőt festmények, bútorok tűntek el... Szerencsére 1838 és 1851, majd 1875 és 1900 között sor került a palota restaurálására, Tudor-kori állapotának visszaállítására is. Kezdetben ugyan nem sok figyelmet fordítottak arra, hogy mindez történelemhű legyen, de a második felújításnál már erre is gondoltak.

A palota történetének utolsó évtizedei ismét a restaurálásáról szólnak. 1986-ban a királyi lakosztály jelentős része tűzvész áldozata lett. Az újjáépítés évekig tartott, 1995-ben fejeződött be. Ennek legszembetűnőbb eredménye a III. Vilmos lakosztályának eredeti fényében történő bemutatása.