Szobrok és emlékművek témakör

A Westminster-híd nyugati hídfőjénél áll ez a hatalmas bronz szobor, amelyet Viktória királynő férje, Albert herceg megbízásából Thomas Thornycroft készített 1905-ben. Boadicea harci szekerén két lánya mellett áll. A harci szekér kerekeiből sarlók meredeznek.

Kleopátra tűjének nevezik azt a hieroglifákkal telefaragott, 21 méter magas, 180 tonnás, rózsaszín gránit obeliszket, amely a Temze partján, a Victoria Embankment sétányán áll.

Az obeliszk i.e. 1500 táján, III. Thutmózisz fáraó uralkodása alatt (tehát jóval Kleopátra uralkodása előtt) készült. A rózsaszín gránit a Nílus első vízeséséhez közeli Aswan kőbányájából származik.

Az emlékmű Frederick yorki herceget, III. György másodszülött fiát örökíti meg, aki a brit hadsereg főparancsnoka volt 1795 és 1809, valamint 1811 és 1827 között. Egy angol gyermekdal tanúsága szerint katonáival keményen bánó parancsnok volt: „A nagy öreg Yorknak tízezer fia van, felküldi őket a domb tetejére és leküldi onnan.”

Viktória Királynő emlékműve a Buckingham-palota előtt, a St. James's park és a Green Park találkozásánál, a Queen's Garden közepén áll.

A meglehetősen dagályos emlékmű terve Anton Webb építész nevéhez fűződik, a szobrok Thomas Brock műhelyében készültek. Thomas Brockot a mű leleplezésekor, 1911-ben, a helyszínen avatták lovaggá.

London számtalan emlékműve közül ez „az” Emlékmű, mely az 1666. szeptember 2-án kitört nagy londoni tűzvésznek állít emléket. A tűzvész 1666. szeptember 2-án egy vasárnapon ütött ki az Emlékműhöz közeli Pudding Lane egy péküzletében. A tűzben - amely három napon át tombolt - London nagy része elpusztult. Jószerével csupán a kőépületek maradtak épek.

A Wellington Arch, valamint a közelben álló Marble Arch IV. György rendeletére készült az 1820-as években. A Wellington diadalív a britek Napóleon felett aratott győzelmének állít emléket. De azzal a céllal is készült, hogy a nyugati városrész és így a Buckingham palota – nyugat felőli – külső bejárata legyen.

Az háborús emlékmű, a Cenotaph a Whitehall közepén található. Az eredetileg fából és gipszből készült, ideiglenesnek szánt emlékművet az 1918-as fegyverszünet első évfordulójára állították fel. A jelenleg is látható síremléket 1920-ban avatták fel a „Hősi halottak” („The Glorious Dead”) emlékére. A második világháború után rávésték az 1939-1945 évszámokat is és így 1946 óta egységesen állít emléket mind az I., mind a II. világháború hősi halottainak.